MI A KISGRAFIKA, AZ EX LIBRIS ÉS AZ ALKALMI GRAFIKA?

A könyvek tulajdonosaiban mindig élt a vágy, hogy valamilyen módon megjelöljék – azok megóvása érdekében – a birtokukban lévő könyveket, saját könyvállományuk darabjait. Régen a kézzel írott, vagy másolt, és gazdagon díszített kódexekbe belefestették, vagy a könyvtábla külsejére rápréselték a címerüket, esetleg nevük kezdőbetűit. A könyvnyomtatás feltalálása után sokszorosító eljárással készült díszes kivitelű lapot ragasztottak a könyvtábla belső oldalára. Ennek latin nyelvű szövege gyakran így hangzott: Ex libris X.Y., azaz X.Y. könyveiből. Ezért ezeket a rajzolt, szép kis grafikákat ex librisnek nevezték el. Magyar nyelven ezt a grafikai műfajt a könyvtulajdonjegy, vagy röviden a könyvjegy szó jelenti. Alkotói között már a kezdeti időkben olyan neves mesterek szerepeltek, mint Dürer Albert. Később szokássá vált, hogy karácsony, újév és más ünnepek alkalmával a műbarátok művészi grafikai lapokkal köszöntötték egymást, majd ilyen formában adták egymás tudtára az esküvőket, születéseket, keresztelőket, halálozásokat, s ezzel

Fery Antal fametszete		Várkonyi Károly fametszete

emlékeztek meg jeles évfordulókról is. Ezeket az alkalmi grafikákat és az előbb említett ex libriseket gyűjtőnéven kisgrafikáknak nevezzük. Az elnevezés kis méretükre utal, de nem ez a legfőbb jellemzőjük, hanem inkább a tulajdonos (a megrendelő) személyére, foglalkozására, érdeklődési körére, hobbijaira utaló személyes tartalom.